Csend. Ez hallatszott (vagy nem hallatszott) a kijelentésem után. Addigra már visszatértem a "jövőből" és a könnyeimet törölgetve, tanácstalanul meredtem magam elé.
Elsőnek Ella néni ocsúdott fel.
-Nos,-mondta.-jobb nem elfelejteni, hogy valami... történni fog veled.
Mereven bólintottam, majd felálltam. Lenéztem a barátnőimre.
-Kértek valamit? Inni?
-Vizet, ha lehet, bubisat.-felelte halkan Cat.
-Mi is.-tette hozzá a másik három. A szellemeket meg sem kérdeztem.
Mereven botladoztam le a lépcsőn, a konyhát célba véve. Egy alsó fiókból előhalásztam egy tálcát, a felső polcról meg levettem 4 poharat. 3-ba bubis vizet öntöttem, a negyedikba jegeskávét és egy húzásra kiittam. Kellett a koffein-bomba.
Felpakoltam a poharakat a tálcára és mint egy pincérnő, egyensúlyozva elindultam vele. Ironikus volt, mivel egy fekete-fehér streccsruhában voltam.
Amikor a konyha-ajtóhoz értem megtorpantam, mivel pont rálátásom nyílt a nappali kanapéjára, ahol egy férfi ült. És nem Apa volt.
Mielőtt felsikíthattam volna, a számra tapasztottam a kezem, a másikkal meg a tálcát egyensúlyoztam tovább.
Apa a férfi előtt járkált, gesztikulálva magyarázott. Egyik sem vett észre.
-Mr. Black, higyje el, keresem a Látót, de egyszerüen lehetetlen! A régi módszerek már nem jók!
-Ha azt hisz, hogy ennyiben hagyom a dolgot, nagyon téved, Specter!
Az idegennek mély, recés hangja volt, kirázott tőle a hideg és mégjobban a számra szorítottam a tenyerem.
-Uram... esetleg nem tudna...
-Nem!-mondta határozottan az idegen.-A legutóbbi démon, aki kikerült a kezeim közül, förtelmes pusztítást végzett!
Apa döbbenten fújtatott.
Ijedten hátráltam, de a csípőm a konyvaszigetnek ütközött, a tálca megbillent és a tartalma leborult róla. Vagyis borult volna.
Ahogy a poharak után nyúltam, az ujjaimat legyező-szerűen kitárzam és... megdermedtek.
A tálca a levegőbe, mint egy frizbi, féloldalasan, a poharak oldalra és fejjel lefelé fordulva, a víz olyan volt, mint az űrben. Összeállva lebegett.
Döbbenten felegyenesedtem és intettem egyet a kezemmel felfelé, mire a poharak felegyenesedtek, a víz visszakúszott beléjük és visszaálltak a tálcára, ami a kezembe került.
Nyeltem egyet. Ez nem normális.
Kifújtam a bent tartott levegőt és nagy zajt csapva elindultam vissza a szobámba. Ebben segítségemre volt a magassarkúm, ami hangosan kopogott.
A két férfi abba hagyta a beszélgetést és rám néztek. Pókerarccal meredtem rájuk, csak egy kicsit remegtem meg Mr. Black-től. Az arcám hatalmas vágás, a bal szemétől a szája sarkáig, fekete haja kicsit hosszabb, tekintete, mint a pokol legsötétebb feneke. Inkább Apára pillantottam.
-Á, kicsim! Bemutatom a főnökömet, Mr. Black-et.
-Örvendek.-biccentett amaz.
Kezet nyújtott, amit rettegve fogadtam el. Bőre tapintása, mint a smirgli és eszeveszett hőt árasztott. Visszarántottam a kezem.
-Na de Kim! Ne légy udvariatlan!-nézett rám Apa mérgesen.
-Elnézést, de várnak a barátaim.
Azzal felmasíroztam a lépcsőn.
-Gáááz van!-rontottam be a szobámba.
A tálcát leraktam az asztalomra, majd elkezdtem fel-alá járkálni a szoba közepén.
-Öö... Kimie...-kezdte Johnny.-Pontosan mi is történt?
-Üsd be a Google-be, hogy Thomas Black.-mondtam Cat-nek, aki a notebook-om előtt ült.
A lány pötyögött egy kicsit, kattintgatott, majd elhúzta a száját.
-Itt az van, hogy egy cég feje, ami titkos kutatásokat végez...
-Ajajajj...-ráztam a fejem.
-Mi az?-kérdezte mindenki egyszerre.
Nyeltem egyet.
-Black benne van a szellemellenes brigádban. Sőt, ha jól értem, ő a feje. És...
-És...?-nógatott Vi.
-Apa... Apa benne van a dologban. De nem ez a legrosszabb.
-Nem?-vágott vissza Leila.-Akkor mi?
-Neki kell felkutatnia engem és elvinnie Black-hez.
