1. fejezet - Szellem nagynéni

A suliban ültünk és mit veszek észre? Naná, hogy egy szellemet. Talán Leilának mégis igaza volt... és tádám! Itt a bizonyíték. Egy 35 éves forma, fiatalos nő ült a tanári asztalon és mosolyogva a lábát lóbálta. Amikor észrevette, hogy bámulom, intett egyet. Vi (Violett), a padtársam és egyben LB-m meglökte a vállam.
-Hé, csajszi! Minden oké?
-Öhm... persze, semmi baj, Vi. Te, Gombóc mit hadobál?-súgtam vissza.
-Valami hülyeséget. Majd elkérjük az anyagot Cat-től.-legyintett. Cat a másik LB, ő egy zseni, ugyanakkor hihetetlen poénjai vannak, és mellesleg baromi jó cuccai. Szinte minden hétvégén náluk lógunk Vivel és Bek-kel. Bek, alias Becka, most eset túl egy szakításon, az ő lelkét pátyolgatjuk, Pálcika (tesi-tanárnő, vékonyabb, mint én, pedig én elég vékony vagyok) egyik kedvence.
-Akkor ok.-bólintottam, de továbbra is a szellemet néztem. Csinos volt, hasonlított apa hugára, de ő élt.
A 6. óránk, és egyben utolsó, háztartástan volt, ahol főzőcskézni szoktunk. Ma palacsintát sütöttünk Ms. Garlin-nal, nyami! Háztartástan után elindultam haza Bek-kel, ugyanis ugyanabban a házban laktunk (szomszédok vagyunk) és Cat-ért eljött az apja kocsival.
Az ajtóban elköszöntem Bek-től, és bevándoroltam a lakásba. Lehámoztam magamról a csizmám és a kabátomat és bementem a szobámba. Egész végig a padlót pásztáztam, csak akkor néztem fel, amikor az asztalom mellé ledobtam a táskám. És akkor elakadt a lélegzetem, kővé dermedtem. Majd kitört belőlem egy velőtrázó sikoly. Na mi ült az ablakpárkányon...? Naná, hogy egy szellem. Ugyanaz a nő. Amikor meglátott elmosolyodott, de a sikolyomra megijedt.
-Hé Kimber, na, csssss!-mondta. Hangja mont a csengőszó, lágy, csilingelő és selymes.-Estella vagyok, de hívj Ellának.
-O-oké. Ho-honnan ismer?-dadogtam esetlenül.
-Mondtam, Estella vagyok, anyád testvére.
-Ja, persze, anya testv... HOGY MI?-ugrottam hátra.-De anyának csak egy ikertestvére van!
-Nem, hármasikrek voltunk. Találkoztam Leilával, mesélt rólad. Ez a képesség nagy felelősség, vigyázz vele!
-Jó, de mesélj még! Milyen szellemnek lenni?
-Szomorú, de élvezetes...
-És létezik rajtatok kívűl más természetfeletti lény is?
-Hmmm... múltkor belefutottam egy angyalba, aztán meg egy ördögbe.
-Zsír!
-Na, menj és írd meg a leckét! Nekem aztán jól tanulj!
-Jaj, Ella néni, ne kezd te is! Jól tanulok... valamennyire.-nyafogtam, majd leültem a székemre és elkezdtem a háztartástan házit. Ella néni elmosolyodott, és elkezdett elhalványulni. Megijedtem.
-Ella néni!
-Semmi baj Kim, gondolj rám és én megjelenek neked. Szervusz angyalom!
-Szia Ella néni!-köszöntem el szomorúan. Figyeltem, ahogy a nénikém eltünik, csak halványul, míg nen szertefoszlott.-Még találkozunk.-suttogtam.
Kopogást hallottam. Kivánszorogtam az ajtóhoz és kinyitottam. Bek állt velem szemben, riadt arccal.
-Szia! Minden rendben? Hallottam, hogy sikítasz és...
-Nem, nem, minden rendben, csak megijedtem... ööö... White-tól!-fogtam a kiskutyámra a dolgot. Bek kételkedett a szavamban, de bólintott.
-Oké. Majd még beszélünk.
-Aha.
-Szia!-ment vissza az ajtajuk mögé.
-Szia.-csuktam be a sajátunkat.
Bementem a szobámba és elterültem az ágyamon.
Mára elég az izgalmakból!